"Ha valaki elment azt ne hívd többé vissza, megsárgult levél nem lesz többé tiszta! Ha valaki elment és el tudott menni, keményen akarva de el kell feledni!"

"Fájni kell a szívnek ha igazán szeret fájdalom nélkül szeretni nem lehet! Valkit megszeretni egy pillanat is elég, de elfeledni talán egy élet is kevés!"

"Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük boldog talán s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük ha a másikszeme ragyog, gondolatai tiszták és szabadok! És nem vesszük észre dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemébe. Hazugság az egész életünk, hisz mikor sírunk akkor is nevetünk!"

"Mindennap megszűnik valami amiért szomorkodunk, DE mindennap születik valami amiért érdemes élni, lelkesedni!"

"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak! Mert sokszor a romok fölött is a legszebb virágok nyílnak!"

Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindenütt hiába keresni! Valakire várni aki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké! Keresni a múltat, feledni az álmot, könnyekkel öntözni a hervadó virágot, megfakult levelekhez reményeket fűzni, s egy megújult hittel a jövőbe nézni!

Az élet egy hazugság egy mese, senki sem szeret te sem! Azt mondják szép vagy azt mondják szeretnek hátad mögött akkor mégis mért nevetnek?

"Mond miért van az, hogy mindig azt szeretjük akit nem lehet? Mindig szívrepedve várjuk pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet. Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk ha a múlt emléke énekel? Bár találhat lelkünk szebbet, jobbat azt az egyet nem feledjük el!